 |
| Radovan Vlahović: "Uram"; Banatski kulturni centar, Novo Miloševo, 2009. |
(Kivonat a recenzióból)
Radovan Vlahović költői eljárása az Uram c. láncolt versekötetben vagy verses elbeszélésben ismert költői felfedezés tapasztalait foglalja össze, de ugyanakkor újakat is ad hozzájuk, amelyek az e fajta költészetnek lényeges és sajátos formájú éneklései. Mit jelent ez konkrétan? A költő mint sajátosságát ajánlja a költői lendületet, amely mint művészi alkotást összetartja az egyes különálló verseket, a verses elbeszélést. Ezt a sajátosságát a különboző utánzások formáira alapozza, az elbeszélő, a humorisztikus, az apszurd, szatirikus, irónikuson forma maradványaira, és végül mindez egy teljesen egyszerű és világos „mesének”, az egyes versek (vagy a verses elbeszélés) üzenetének mutatkozik.
A másik szint, melyet a vers indokló-tartalmi alapjának lehet nevezni, különféle néprajzi, természetes, patriarchális, családias, falusi, politikai, vallási és intim témákkal és jelenetekkel átszőtt öv. A ritmus sajátos viszonyban van ezekkel a különféle világokkal, össze van velük szövődve, és ő az a kulcsfontosságú kötőszövet amely egyes verseket (a verses elbeszélést) együtttartja. A ritmus sokfélesége, a különféle költői formák ismert képleteinek, a vallásnak vagy más szellemi tudományszaknak az utánzása, sajátos bánáti érzelmekkel és súlyos melankóliával (majdnem reménytelenséggel) kombinálva, e költői műnek egészen kiemelt helyet biztosit a mi kortárs költészetünkben.
Simon Grabovac
(Prevod na mađarski jezik Pataki Angela)
